A karantén után izgatottan várom, újra fog-e indulni az oktatás júniusban vagy erre a két hétre már feleslegesnek ítélik meg. Bár a fiamnak, aki most 10 éves, nagyon hiányoznak a barátai, megmondom nyíltan: nekem nagyon de nagyon nem hiányoznak az iskolába rohanós, kapkodós hétköznap reggelek!

Imádom a reggeli rutint, amit a karantén alatt kialakítottunk. Beni egy húsz perccel előbb kel nálam, és lemeccseztük, hogy mielőtt ébreszt, azért megvakargatja  kutyák füle tövét, esetleg olvas egy kicsit, és képzeljétek el, mostanában rászokott, hogy kávét főz nekem.

Éjszakai bagoly vagyok, sokszor hajnalig e-mailekre válaszolok, blogot, könyvet írok, tanfolyamot gyártok,  így hétköznap reggel előfordul, hogy nem a legfrissebben pattanok ki az ágyból. Igazából a reggel 7:40-es érkezés mindig is egy hatalmas kihívást jelentett az iskolával kapcsolatban, és bizony nem mindig volt arra idő reggelenként amit most annyira szeretek.

Elkortyolgatom a finom, rizstejes lattémat, közben átlapozzuk az aktuális madaras- van repülős magazint, vagy megnézzük Beni legújabb terveit, irományait, átbeszéljük a napi dolgokat, mire számítsunk, lesz-e Zoom-os óra és mikor, lesz-e külön angol, milyen idő van, fogunk-e tudni tollasozni. Minden nap játsszunk egy kört a legújabb kedvencünkkel, a Dressed Up Dogs nevű memóriajátékkal, bemelegítünk a napra, aztán pedig megreggelizünk- ezekre az iskolaidőben csak szó szerint kutyafuttában volt csak lehetőségünk.

Akkor kimaxoltunk a multitaskingot- a suliba sietés közben sétáltattuk a kutyát, ismételtük a megtanult verset, megvettük és megettük a reggelit, felhívtuk a nagyit…

Most viszont nem rohanás közben eszünk, hanem megadjuk a módját. És ami a legjobb, hogy végre Beni sem “sajtos négyest” vagy kakaócsigát eszik reggelire a pékségből, hanem finom, egészséges ételeket, mint például nagy kedvencem, a granola.

A kölyöknek nem hiányoznak az édes ízek, hiszen a Viblance granolái között a csokistól a mogyorókrémesen, a mézeskalácsoson át a pekándiósig minden megtalálható, mégis mesterséges anyagoktól, ízfokozóktól, hozzáadott cukroktól, színezékektől mentesek, ráadásul, ami nekem különösen szívügyem: mindegyikük kézműves, hazai termék.

Na, azért nem szeretném, ha azt képzelnéd, hogy ezek a ráérősebb reggeleink  a konyhában pepecselésről szólnak. A granolához csak hozzáadom a kedvenc édesítetlen növényi tejemet, és már kész is van a tápláló, energiát adó, finom reggeli,  így az időnk  az együttlété, a beszélgetésé lehet.  Nem utolsó sorban pedig a különleges, harmonikus ízeké és a lendületé, amelyet a granola ad a napunkhoz.

A közös reggelizés szokása az egyik olyan dolog, amit karantén után is tartani fogunk.

Neked hogy telik egy reggeled egy átlagos hétköznapon? Van olyan dolog, amit szeretnél megőrizni a karantén utáni életedben is?

Árvai  Nóra szakpszichológus, táplálkozási -és életviteli tanácsadó, szakíró